Lágyan zúdul le az eső

A kövér, ódon falakon

Sirat egy népet és szabadságot

Az ég és mindenki talán.

Vajon odahaza hogyan esik

Hangosan kopogtat, ömlik alá?

Vagy napsütés szórja a fellegeket

És soha nem borul az ég alja már.

Egy szív négy részre van osztva

Enyém mintha el is szakadna

Egy pitvar s kamra itt marad

A többi meg hazáig szalad.

Mikor fog újra sütni a nap?

Lesz-e még nyár, forró hosszú nyár?

Vagy örökké fekete lesz a világ?

Ahol mindenki arctalan arccal jár?

Vajon mi történhetett Istennel?

Elaludta talán és ez csak egy rémálom

Vagy furcsa jóslatok jönnek ránk

Éhség, pusztítás és tűzhalál.

De az embert nem lehet megölni

A rabság az igazi halál

Nincs új ma sem a nap alatt

A történet körbe-körbe jár.

Meddig kell mászni még a hegyre

Ha minden távoli a ködbe vész

Fog-e még hívni engem az élet

Ha testem és lelkem már tettre kész?