„Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés…

A minap az egyik stratégiával foglalkozó kurzusom kötelező olvasmányait vettem elő, ahol az egyik könyvben rögtön az első pár oldalon leszögezték, hogy a háború a világ természetes és vele járó jelensége. Folytattam tovább az olvasást, azonban a gondolataim minduntalan visszakalandoztak ehhez a…

Szükségünk van csodákra. Ez a titok. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy ez is része a titoknak. Ha már a csodánál tartunk, mi is az tulajdonképpen? Számomra a csoda mindig valamiféle felsőbbrendűbb és misztikusabb hatalomhoz kötődött, ami túlmutat az emberen. Mivel pusztán az ember önmagában nem…

Az utóbbi években nem kevesebb, mint hét füzetet írtam tele a gondolataimmal, érzéseimmel, emlékeimmel. Igen, valóban naplót írtam, bár a legelső napló legelső oldalán kereken leszögeztem, hogy ez nem napló lesz, mert azt már sokszor elkezdtem, de mindig abbahagytam. Szóval az írás teljesen…

Az első nyári éjszaka volt abban az évben. A levegőben már érezni lehetett a meleg esték reménységét. Mintha az a langyos illat előre tudná, hogy ez valaminek a kezdete. Valami olyannak a kezdete, ami sokkal erősebb, komolyabb és vadabb nála. Hiszen még csak április van. Maholnap már május, de még…

Azon a délutánon mind a terembe sereglettek. Egész álló nap erre az eseményre készültek. Mindannyian a leghófehérebb ruhájukat öltötték magukra, megfésülték rakoncátlan fürtjeiket és igyekeztek a lehető legjobban kimutatni izgatottságukat. Végülis ritkán van ilyen kivételes alkalom, amikor…

A hétfő délutánok mindig ugyanolyanok. Ez a hétfő is pont ugyanolyan, mint a múlt heti volt vagy mint amilyen a jövő heti lesz. Reggel csipog az ébresztőóra és kezdődik a hét. Minden egyes új hét hétfővel kezdődik. És minden hétfő csipogással kezdődik. Őrjöngött a szél, a faágak ritmussal verdesték…

A művészetért? Oda kell adnom mindent. A testemet, a lelkemet. A tiszta művészetért lelkemnek is tisztának kell lennie. Feláldozom önmagam, hogy hófehér ragyogásom áthassa éltemet és írottamat. Hogy ne legyenek árnyékok és gödrök, sötétbe boruló sarkok. Csak a tiszta ragyogó fény, amelynek én vagyok…

A férfi nem is értette, mit keres még ott. Nem erről volt szó. Úgy volt, csak pár napig tart az egész. Most mégis ott ül, és a hullámokat bámulja. Egy hete még azt hitte, ekkor már rég otthon lesz, és kedves karosszékéből fogja hallgatni barátai ostoba és semmitmondó fecsegését az előző nap…

Csak ott ültem csendben a tavaszt hívó madárcsicsergés közben. Csak ott ültem egy sárgaborítású könyvvel a kezemben, amit ki sem nyitottam. Megbillent a pad, amikor leült mellém valaki, de én csak a lábamon felfelé kúszó melegségre figyeltem, amit az április délelőtti nap hevített. Annyi zaj vett…