A minap az egyik stratégiával foglalkozó kurzusom kötelező olvasmányait vettem elő, ahol az egyik könyvben rögtön az első pár oldalon leszögezték, hogy a háború a világ természetes és vele járó jelensége. Folytattam tovább az olvasást, azonban a gondolataim minduntalan visszakalandoztak ehhez a részhez. Nem hagyott ez a gondolat nyugodni. Ez tényleg így van? Ezt kezelhetjük bizonyított tényként akkor? Az ember háborúzik. Pont. Ez egy alapigazság, egy tézis, még csak nem is feltételezés. Természetesen, mivel nincs ismert ellenpélda, adott esetben tekinthetjük igaznak az állítást. De valójában attól még provizórikus törvényszerűség kell létezzen ebben a gondolatmenetben? Tehát mivel az ember eddig nem tudott háború nélkül élni, ezért feltételezhetjük azt, hogy nincs is olyan lehetőség, hogy erre rácáfoljunk. Fel sem merül senkiben, hogy lehetne máshogy is? Vagy a hangzatos emberi élet védelméről alkotott szóáradat miről kell, hogy szóljon, ha nem erről? A próbálkozásról egy olyan élet irányában, ahol valóban az élet az első. És nem egy vagy két emberé, hanem mindenkié. A háború pedig gyilkol. Testeket és lelkeket rombol szét és pusztít el. S ha nem ezt szeretnénk elkerülni, akkor miről szól az egész.

Minden kultúrában megvan a tökéletességre való törekvés. Ez a lét értelme: a tökéletesség elérése. És ezt nevezhetjük akárhogy, telhet akármennyi időbe, járhatjuk körbe és körbe vagy egyenesen felfelé, a lényegen nem változtat. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor hogyan lehet, hogy még mindig itt tartunk? Hogy ennyi idő alatt, mióta a Földön élünk, nem sikerült teljesítenünk a kitűzött célt? Még mindig háborúzunk.

Nem volt még elég? Vagy ezt el kell fogadjam csak így? Ilyen egyszerűen? Hogy a világ ilyen és kész? Azok, akik minduntalan gondolkodásra biztatnak és a saját véleményformálásra, most ők azok, akik ezt egy bizonyos keret közé helyezik.

Vajon nem a legjobb példája-e ez a kalitkába zárt madárnak, akinek a kalitkán belül hatalmas mozgástere és korlátlan lehetősége van. Azonban a zárat nem szabad kinyitni. Akkor megszűnne az irányítás. S talán még egy olyan világ is bekövetkezhetne, ahol nincs háború és gyilkolás. Olyan utópisztikus.