„Mert tudod, valahogy így van ez: az ember jár-kel a világban, mint valami nyugtalan vadállat, és valamit keres. De alighogy megtalálja, már hasznot akar belőle, és ezzel el is rontja a dolgokat. Mert a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek. A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált. Pedig ma már annyira van vele, hogy ha valami szépet meglát, nyomban arra gondol: mi hasznom lehetne ebből? S ezért van az, hogy amit ilyen céllal fölépít, az hamarosan le is dől. Legtöbbször egy másik ember dönti le, aki irigyli a hasznot, és a helyén nem marad más, csak egy folt csalán: az ember örök nyoma.” - Wass Albert

Nem is olyan régen olvastam Wass Albert egyik regényét, amikor szembe jött velem ez a rész és meg kellett állnom. Akárhányszor olvasom is újra, minduntalan meg kell állnom. Ez a pár sor itt a valóságunk. Ez a világunk: telis-tele csalánnal vagy széppel. Ezek után bármit is szeretnék hozzátenni, elmondani erről, egyszerűen nem tudok. Megnémult bennem minden. Kíváncsi vagyok rátok!

(kép forrása: pexels.com)