Április utolsó napján

Másik világban ébredtem.

Minden néma volt reggel,

És hangosan üvöltött a világ.

Gyorsan történt minden.

Gyorsan jártak az emberek,

Gyorsan is szerettek,

Gyorsan is haltak, igen.

Túl erős volt és harsány,

Élő testek vettek körbe,

A régi világ elveszett a ködbe,

Hatalmába kerített a magány.

Halni születtünk a földre,

És élni és szeretni,

És nevetve békére lelni.

Csak fél szemed lábad könnybe.

Ebbe a világba nem illettem,

Régi volt a ruhám.

Bárcsak egyszer tudnám,

Hogy itt lehetsz mellettem.

Tán a távoli homályban látszol,

Szemeimmel óvva vigyázlak.

Minél többet látlak,

Annál jobban hiányzol.

Elviselem a világot,

Csak legyél itt velem.

Semmi nem szegheti kedvem,

Ha tőled kapok virágot.