Mennyivel szebb a naplemente
Ha a felhőket ragyogja át
Narancsvörös izzás az este
Hallom a hajamba kapó szél zaját.
Rohanjunk a végtelen határ felé
Könnyektől és nevetéstől részegen
Hajózzunk a folyópart mentén
S nézzük ahogy vörösre festi a kék eget.
Fújjuk el a sötét felhőket
Amik felettünk lebegnek szürkén
Bár talán senki sem érti őket
Mekkora terhet cipelnek önként.
Hadd zúduljon ránk bánatuk
Egymásé lesz a feloldozás
Ketten bármi elől elfuthatunk
A világ életen át tartó álmélkodás.
Nézem a parázs fénytükröt
Érzem az életem lüktetését
Te úgyis ismersz minden trükköt
Csaljuk ki az angyalok énekét.
Nincs több szél vagy hóvihar
Nem pusztít el égő tűzvész
Míg biztonság van a karjaidban
És ölelsz amíg lemegy a nap.
