Csöndes és szürke lett a világ,

Minden zaj csak egy szívdobbanás.

A föld szíve dobog még értünk,

Egyre gyengébb, egyre csak vénül.

Láttam a felhőket fent az égen,

Madárraj vonult el a kékségben.

Messze elhallatszott vijjogásuk,

Otthont kerestek valahol másutt.

Lángoló esőcseppek hulltak az égből,

Minden ház körülöttem füstölgő és égő.

Húsevő levegő borította arcomat,

Csupa vágás volt minden karcolat.

Rózsafákat perzselt fel a virradó nap,

Telt csak telt egyre több hónap.

Vánszorogtak a percek és az élet,

Sosem tudtam mire vagyok még képes.

Egy nap majd felébredünk a vihar hangjára,

Egy nap majd rácsodálkozunk Isten haragjára.

Emberek milliói fognak élni és halni,

Nem tudunk a világnak mást odaadni.