Van egy íze a téli hajnaloknak
Az éjjeli sötétséggel
A bekapcsoló fűtés zajával
Mert ő is sóhajtva indítja a napot
A kósza csoszogással papucsban
Meleg köntösök ölelő karjaival
A teavíz felforralásával
A kinti szél süvítését hallgatva
Elgondolkodom a hóesésen
A hajnali ébredésen
És hogy van-e értelme élni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
